Most kezdődik számomra az igazi ÉLET!Egy aprócska faluban születtem Magyarországon,ahol mindenki ismer mindenkit,és ahol nincsenek titkok.Elkerültem egy városba tanulni,2 évig...rengeteget sírtam az új,a számomra idegen közeg miatt.Nem tudtam hozzászokni a zajhoz,nyüzsgéshez,ahhoz,hogy az emberek zárkózottabbak,mint amihez én hozzászoktam.És most,immár 2 éve egy még nagyobb városban élek...a fővárosunkban.Mostmár szeretek itt élni.Nem volt ez mindig így.Depressziós voltam,evészavaraim támadtak,de hála Istennek kilábaltam ezekből a problémákból.
Életem során többször is költözködtünk,mindig nehéz volt hozzászokni az új környezethez,de végül mindig sikerül(t).
Most is egy költözködés előtt állok,de most nemcsak egy megyét,hanem egy egész országomat kell a hátam mögött hagynom.Furán hangzik,de már nagyon várom.Tudom,hogy sokat fogok sírni,de erősnek kell lennem.Van két unokatestvérem,akiknek 4 éve hunyt el az Édesapjuk,(Keresztapám)őket szeretném segíteni,támogatni szellemileg,anyagilag,lelkileg...De ezért áldozatokat kell hoznunk..El kell hagynom a régi-és új barátokat,családtagokat,szóval mindenkit akit szeretek.De majd csak hozzászokok,hiszen "Európa gyöngyszeme" lesz az új otthonom.
